Július 20-án, vasárnap délelőtt a Németvárosi templomban gyűltek össze a hívek, hogy részt vegyenek a deportáltak tiszteletére celebrált Szentmisén, majd az ezt követő megemlékezésen az Apor téri Klubban. Dr. Perjési Klára Polgármester Asszony emlékező szavai után, Mittag Mónika a Gyulai Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke figyelmeztetett arra, hogy az utókornak kötelessége beszélni a szörnyűségekről.

A gyulai németek a második világháború idején semmiféle politikai mozgalomban nem vettek részt, ezért is érte a helyi lakosokat váratlanul és ártatlanul, az az igazságtalan döntés, hogy jóvátételi munkára küldték őket. A deportálás a kollektív büntetés megnyilvánulása volt, hiszen az áldozatok között egyaránt akadtak fiatalok és idősebbek, férfiak és gyermekes édesanyák.

A deportáltak nagy része kőkemény bányamunkát végzett, sokszor 60-70 centiméteres vájatokban fekve, a 18-20 éves nők pedig tologatták a hatalmas csilléket. A legnehezebb mégis a nehéz munka, megaláztatás, embertelen bánásmód mellett a családtól való elszakadás és a honvágy elviselése volt. Sokan nem élték túl a fogságot, de a szerencsések is évtizedeken át hordozták az átélt traumák emlékeit.

Nekünk fiataloknak, fiatalabbaknak kötelességünk emlékezni, hogy a jövőben soha ne fordulhasson elő hasonló tragédia. A Német Kisebbségi Önkormányzat megalakulása óta nagy figyelmet szentel arra, hogy összetartsa a még élő munkatáborosokat, a Német városiakat, a német közösséget.

A megemlékezés után a szervezők Kovács Lajosné vezetésével szeretetvendégségre invitálták a még élő deportáltakat és családjukat